2019.07.27-28

A hétvégén rendeztem viszonyomat a Katolikus Egyházzal. 34 éve, édesapám temetése óta, haragudtam rájuk. Most amikor a kaszás olálkodik körülöttemrájöttem, hogy hülyeség. A papok is emberek és ha én megbocsátást szeretnék akkor nekem is gyakorolni kell. Hülyeség volt ennyit orrolni. Kár, hogy a nagy “megvilágosodások” mindig későn jönnek.

Otthon folyik a vita a műtét szükségességéről és a vita szót használva finoman fogalmaztam.  Rajtam kívül mindenki meg van győződve, hogy eluasítva a műtétet a halálos ítéletem írom alá. Ennek ellenére kitartok meggyőződésem mellett. Az idő majd megválaszolja, hogy kinek volt igaza.

Érezni jól érzem magam. Vérnyomások jó, cukorszintem enyhén magas, de ebben én vagyok  aludas és testsúlyom stabilan a 75 kg. körül mozog.

Azt kérdezte tőlem a gyóntatószékben a tisztelendő atya, hogy van haragosom, haragszom e én valakire . Azt válaszoltam, hogy haragosom van. Én senkire nem haragszom. Túl rövid az élet ahhoz, hogy haragot hordozzak, bosszút tervezzek. Nem az én dolgom. Az én dolgom, hogy a hátralevő több kevesebb időmben ami még maradt jobb emberré váljak, próbáljak jóvátenni hibáimból, hogy a pokol helyett legalább a purgatóriumra legyen esélyem. Ezenkívül le kell győzzem félelmeimet mert életem rossz döntéseinek a fő forrása a félelelem volt és meg kell tanuljak nemet mondani anélkül, hogy félnék attól, hogy esetleg ezzel megbántok valakit.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.