2019.08.01

Ma reggel elmentem a Poliklinikára, hogy közöljem a sebész úrral, hogy nem műttetem meg magam, de még szabadságon van. Ez azt jelenti, hogy Hétfőig folyamatos nyomás alatt  leszek, hogy változtassam meg az elhatározásomat. Én nagyon szeretem a párom és megértem, hogy az aggódás vezeti amikor folyamatosan győzköd a műtét szükségességéről és azt is hogy fél attól, hogy elveszít ha nem operálnak meg. Csak azt nem érti meg, hogy én nem hiszek ebben a gyógyítási módban és ezért nem is gyógyulnék meg. Meg vagyok győződve, hogy a műtét számomra biztos halált jelent. Nem tudom megmagyarázni, de legbelül érzem. Pont ahogy éreztem amikor először kértem a kibocsátásomat a sebészetről. Utána derült, ki, hogy el van dugulva a nyaki ütőerem és ezért nagy lett volna az esélye, hogy ne bírjam ki az altatást. A műtétre előkészítéskor nem nézték. Elküldtek a kardiológiára, hogy megnézzék a szívem állapotát, CT-re, hogy megnézzék a daganatot. A vesém állapotát sem nézték pedig a perfuzióba adott kontrasztanyag kiüthette volna azt. Megnézték, hogy alergiás vagyok e az antibiotikumra és másnap reggel meg kellett volna műtsenek.

Jött is reggel  a műtős néni, hogy leborotváljon mert nem szóltak neki, hogy az esti vizitnél kértem a kibocsátásomat.

Most is ugyanaz a belső érzésem van mint akkor, hogy a műtét ha nem őlne meg rögtön, akkor is csak rontana az állapotomon és mindenképpen megrövidítené az életem.

Tudom, hogy az orvostudomány csak a műtétet tartja a gyógyítás egyetlen lehetséges módjának és azt is, hogy sok embernek menthették meg így az életét, de nem ez az én gyógyulásomnak az útja. Figyelni fogom az egészségügyi állapotom és ha úgy látom, hogy romlik akkor újra megfontolom majd az esetleges kezelési módokat.

Ki kell verjem a fejemből még a betegség gondolatát is. Amikor jártam sugárzásra  elmentem gyalog az onkológiáig, de onnan már busszal jöttem vissza és rögrön lecsaptam az ülőhelyre, amin ültem mereven mert úgy éreztem hogy jár nekem mint öreg, halálos betegnek. Ma is busszal jöttem haza a poliklinikáról, de átadtam az ülőhelyem egy idős hölgynek. Ki kell gyomláljam a fejemből  betegség gondolatát.

“2019.08.01” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Véleményem szerint bőlcs döntéseket hoztál betegséged illetöen,a megérzés mindennél fontosabb mivel ha valamivel kapcsolatban nem békességet hanem nyugtalanságot tapasztal az ember már jelzésértékű lehet…….Való igaz a műtét mint olyan életmentő lehet gyors beavatkozást ígénylő eseteknél mint pl epekőkrízis,vakbélgyulladás ne adj ISTEN egéssz komoly szövödményeknél……de a te eseted tényleg inkább hollisztikus gyógymódot ígénylő ,és ugyanakkor a régi évszázadokon át bevált népi gyógyászati praktikák melyek igazán segíthetnek!

    1. helyesbítek nem hollisztikus hanem holisztikus egy l el ,és meg kell mondjam tegnap a boltban elég energikusan mozogtál mi több terebélyesedtél egy ídő óta holott egy hónappal ezelött nem ez volt a helyzet tenálad,,…..

      1. Sokkal jobban érzem magam pedig majdnem minden gyógyszert kivettem a kezelésemből.Ahhoz képes, hogy ezelőtt egy héttel reggel egy fél marék gyógyszert vettem be most egy C vitamint és egy csukamájolaj kapszulát veszek be.

    2. Köszönöm én is azon a véleményen vagyok, hogy az okot, okokat kell kezelni és nem a tüneteket

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.