
Kipróbáltam a kajakozást. Mindig vágytam rá. Most adódott lehetőség. Fantasztikus élmény. Lesz folytatása. Vasárnap nem mentem el a könyv és bicikli tevékenységre mert inkább megsétáltattam négylábú családtagjainkat. Még az öreg 15 éves, immár tityi-totyi Kolbi is úgy várja a sétát és ők fontosabbak mint egy egyébként szép esemény.
Kutyagolás után elmentem a temetőkbe. Betegség előtt bevett vasárnapi szokás volt, hogy elmentem a templomba és előtte vagy utána a temetőbe szüleim meg anyósom sírjaihoz. Először azért maradt ki mert nem tudtam visszatartani székletemet. Utána, amikor javult az állapotom, nem igazán akaródzott temetőbe menni amikor fennáll a lehetősége, hogy visznek majd. Este egy német dokumentumfilmet néztem amelyik a holisztikus gyógyítás előnyeit mutatta be a hagyományos orvoslással összehasonlítva. Komoly kutatási eredmények támasztják alá a hit, a meditáció, az önszuggesztió gyógyító erejét.
Ami az egészségügyi állapotomat illeti úgy érzem, hogy a gyógyulás és a betegség elharapózásának a határán táncolok. Nem tudom tényekkel alátámasztani kivéve azt, hogy megint majdnem megjelent a szájszél repedés (zabola) ami a betegség megjelenését is kísérte. Egy belső érzés, hogy ott állok ahol a felgyógyulás útjára lépek vagy továbbterjed a betegség. Minden mentális erőmet össze kell szedjem, hogy a gyógyulás útja felé billentsem az egyensúlyt.
Éjszakai vizelés szempontjából is rossz napom volt. Háromszor keltem fel, de ebben benne lehet az is, hogy a kajakozástól nedves lettem, rajtam száradt meg és az üzletben is most már kimondottan hideg van.
Hétfőt az onkológián kezdtem. Könyveket akarok adományozni, de nem volt senki akivel ezt érdemben megbeszélhettem volna. Utána elmentem egy magánklinikára, hogy programoztassam be magam Dopplerre. Csütörtökre programoztak be. Nagyon szeretném ha javulást mutatna ki a a vizsgálat.