Tovább olvasva doktor Ruediger Dahlke könyvét úgy tűnik, hogy miután abbahagytam a feszültséglevezetésre használt esti italozást nem pótoltam valami más szenvedéllyel. Ezért a feszültség csak gyűlt bennem. Most már jobb a helyzet mert az esti olvasás tökéletesen pótolja és ott a kert is ami a nyugalom szigete, ott volt az orrom előtt csak nem láttam az orromig sem.
Szintén érvényes rám, legalábbis részben, mert az állataink szeretnek, a szeretethiány. Ezt is én szereztem magamnak a túlzott megfelelési vágyammal. Az emberek azt kedvelték bennem vagy nem amit mutattam és nem azt aki vagyok. Itt legalább eljutottam immár odáig, hogy nem érdekel kinek mi a véleménye rólam és nem fogom keresni az olcsó népszerűséget. Szeret árad elég az állatainkból, de a kerti fákat is meg, meg ölelem.
Nem győzőm kihangsúlyozni, hogy ez az én utam, harcom naplója tele az én szubjektív világképemmel. Ezért nem tanács senki számára sem mert mindenki maga kell eldöntse milyen úton próbál elindulni a gyógyulás felé.
