2020. 01 22-25

Szerencsésen megjártam a kincses várost. Reggel 7-től este 5 óráig csak egyszer kellett használjak illemhelyet. Az áfonyatea megfogja a gyomromat csak félek többször használni. Rossz, hogy fél az ember utazni a gyakori székelési ingerért, hogy fél kimozdulni, hogy nem tudtam élvezni az utazást pedig imádok utazni, de most tudom, hogy hosszabb út előtti este egy áfonya tea megoldja a hatósugaram kiterjesztését. A gyakori székelés ellenére nem fogytam. Bár valahol félek az eredménytől beprogramoztattam magam a családorvoshoz, hogy kérjek küldőcédulát CT-re. Úgy tűnik, hogy spontán remissziók azoknál fordultak elő akik töretlenül hittek valamiben. Orvosban, Istenben, gyógyfűben, kezelésben. A kulcs a fenntartás nélküli hit. Nem elég félig hinni, vasárnapi hívőnek lenni. Maradéktalanul hinni kell abban amitől a gyógyulást várja a beteg. Legalábbis ez világlik ki olvasmányaimból. A közeljövőben a beteg és környezetéről fogok írni mert itt a környezet érelmei a beteggel szemben a szánalomtól a leprásnak tekintésig mennek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.